Iskola- szülő konfliktus kezelése facilitátori segítséggel

1999 őszén felkértek a Velencei Általános Iskolában egy- az iskola és a szülők között kialakult vitás helyzet, konfliktus megvitatásához külső segítőnek facilitátornak.

A konfliktusokról alkotott képzeteink leginkább a rosszul kezelt, elmérgesedett konfliktusok képeiből állnak, ahol már harag, indulat, meg nem értés munkál, s a konfliktusok kezelése is egyfajta békítés, nyugtatgatás hangulatát tükrözheti.

Ebben a felkérésben semmi ilyen nem volt, ez egy jól kezelt konfliktusról szóló történet, ezért is választottam ezt, mert azt mutatja, hogy „konfliktusok nélkül” is lehet konfliktusokat kezelni. A történet pozitív történet, s ugyan én is szerepeltem benne, de mégis az elején le kívánom szögezni hogy a pozitív történet velencei polgárokról szól, igazgatóról, polgármesterről, önkormányzatról, szülőkről és pedagógusokról, akik időben elkezdték kezelni nézeteltérésüket, s a facilitátor meghívásának ténye is sokat mutat a szereplők konfliktuskezelési hajlandóságról.

Mit értünk konfliktus alatt? A konfliktusos helyzet jellemzői [1]

• A konfliktusban álló felek egymástól kölcsönösen függő kapcsolatban állnak. Az egyik cselekedete befolyásolja a másik helyzetét és fordítva.
• A felek úgy vélik, hogy egymást kölcsönösen kizáró célokat szeretnének megvalósítani.

A vitás helyzet lényege az volt, hogy a Velencei Általános iskola két helyszínen van egymástól gyalogosan mintegy 40 percnyi távolságra.

A „falusi, zöld” iskolarészből, ahol 1-től 6-ik osztályig járnak a falubeli gyerekek, a pedagógusok szeretnék áttenni a felsősöket a másik „Újtelepi” iskolarészbe.

• A pedagógusok jobban tudnák saját oktató munkájukat szervezni, s kevesebbet kellene ingázniuk,
• A szülők viszont féltik a gyerekeket, mert a „túloldali” iskolarész a 70-es út túloldalán van, s biztonságosabbnak tartják, ha gyerekeik itt maradnak.

Ebből vita bontakozott ki, s az iskola igazgatója, akinek nagyon fontos a szülőkkel való kapcsolat, meghívott hogy segítsek mederben tartani, facilitálni a vitát egy szülő iskolai tantestületi párbeszéd során.

Leírok egy konfliktusos helyzet viszonylag sikeres kezelését, s ebben a konfliktusokról, s azok kezelési lehetőségeiről is mutatok néhány modellt. Ennek során:

• Bemutatom a konfliktusos helyzetet előtörténetét.
• A facilitátori munka egy lehetséges felfogását, a konfliktuskezelés lehetőségeit
• A konfliktuskezelő szerep helyét
• A társadalmi részvételről vallott elveket
• A lehetséges konfliktusok fajtáit
• Egy modellt a racionális diskurzusról alkalmazott elvekről

Eközben elemzem a konfliktust a bemutatott elvek és a szereplők alapján

Előtörténet

1979-ben 5 település Kápolnásnyék, Velence, Nadap, Sukoró és Pettend és Fejér megye tanácsa létrehozott egy közös iskolát, amely a kor szellemében nagy iskola volt, sok gyerek oktatására, nevelésére alkalmas intézmény volt, uszodával, korszerű berendezésekkel.

A rendszerváltással párhuzamosan a települések szétváltak s a Kápolnyásnyéki Önkormányzat tulajdonába került közös iskola hamarosan konfliktusok forrásává vált. Velencei megfogalmazásban a 1989-től 1993-ig a nyéki Önkormányzat nem engedett betekintést a nyéki iskola életébe, ugyanakkor emelkedtek a gyerekek után fizetendő támogatások.

Erről egy írást mutatok a Fejér Megyei Hírlapból.

http://hetedikvilag.blog.hu/2013/03/26/kapolnasnyek_kontra_velence

A Velencei Általános Iskola alapításának „hőskora”*

1993-ban a nagyközségek szétválásával Velence iskola nélkül maradt. Az öt település által fenntartott Velencei Általános iskola Kápolnásnyék közigazgatási területére került a településhatár vonalának átrajzolásával. Az akkori Velencei önkormányzat úgy döntött, hogy iskolát alapít, s megbízta F. Györgynét a Velencei Általános Iskola beindításával kapcsolatos szervezési feladatokkal. Ebben az évben, 1993-ban két tanterem az Újtelepen, kettő pedig a faluban a régi református iskola épületében, egy helyiség a Kastélyban, a Nyugdíjas Klubban állt öt osztály rendelkezésére. Első és második osztály volt mindkét településrészen, a harmadik osztály F. Györgyné vezetése alatt a Kastélyban.

Igen szerény körülmények között, de nagy lelkesedéssel kezdték az iskolaalapítást. A tantermekben kopott iskolabútorok mellett egy-egy televízió képviselte a technikát. Működésükre az első időben a családias légkör volt a jellemző. A kis létszám és egy nagyon erős élni akarás tartotta össze a kis csapatot.

A nyár szervező munkával telt el. Az iskola szomszédságában az Újtelepen ebédlőt alakított ki az önkormányzat, éthordó edényeket vásároltak, hogy a melegítő konyhát rendeltetésszerűen használhassák. A faluban, ebben az üdülőben, az ÉDOSZ üdülőben ebédeltek a gyerekek, a konyhából kisugárzó meleg volt a fűtés, a Családi ABC-ből hozott nyersanyagból készült a tízórai.

A faluszerkezet adta elvárás szerint mindkét településrész gyerekei lakóhelyükhöz közel helyezkedtek el, az alsó tagozatban különösen fontos volt ez a szempont.

Döntés született az új iskola építéséről. Az iskola jelenlegi igazgatónője - saját értékelése szerint- abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a tervező munkától az épület átadásáig részese lehetett a megvalósításnak. A terv egy gyermekközpontú épület létrehozása volt. Az átadáskor a tornateremnek és négy tanteremnek örülhettek 1994. augusztus 20-án. A tanévnyitó idejére már szűk lett az iskola, mert jelentkezett egy osztály a régi (Kápolnásnyéki) iskolából, hogy itt kívánják folytatni tanulmányaikat. Két hét alatt a tetőtérben elkészült két kis tanterem, azaz foglalkoztató, ahol egyelőre minden gyereket el tudtak helyezni. A két településrész között iskolabusz járatot kellett működtetni, az osztály ingázott. Az úszásoktatást a KÖFÉM uszodában oldották meg. Ebben az évben a zeneiskola fejlesztése is beindult, furulya és zongora osztály indult a Herman László Zeneiskola kihelyezett tagozataként. Ígéretet kaptak egy helyi vállalkozótól, hogy az általa működtetett Fittness Center úszómedencéjét oktatás céljára három évig térítésmenetesen használhatja az iskola. Felvállalták az integrált oktatást, mozgássérült gyerekeket is befogadtak, s részmunkaidőben gyógypedagógust foglalkoztattak a gyerekek fejlesztéséhez.

A tanulócsoportok növekedése újabb tantermeket igényelt. Alapos egyeztetés-sorozat után a fejér Megyei Ifjúsági Alapítványtól az önkormányzat huszonöt évre bérbe vette a volt KISZ tábor oktatási épületét és tornatermét. 1995 őszén négy tanteremet alakított ki az önkormányzat első lépcsőben. 1996 őszén a régi KISZ tábor volt játéktermének felosztásával újabb négy osztálytermet alakítottak ki. A tanulócsoportok fejlődésével tovább kellett folytatni az építkezést. Az 1998/99-es tanévre a faluban egy, az újtelepen további két tanteremre volt szükség. Az 1999/2000-es tanévre a tanterembővítést be tudták fejezni, ha a faluban elkészül egy tetőtéri foglalkoztató, s az Újtelepen is elkészítenek két termet. Mindkét iskolarészben van tornaterem, melyeket nyitott módon üzemeltetnek, azaz óvodástól felnőtt korig minden Velencei lakos használhatja a termeket.

 Az iskola társadalmi megítélése jó, ezt a sok adománnyal is érzékeli az iskola és a rendezvények magas látogatottságával.

A települési önkormányzat és a szülők közössége komolyan vette iskolaépítő szándékát, s ez összecsengett a pedagógusok motívumaival. Iskolatáborok, országjáró kirándulások, színház és hangversenybérletek szervezése megvalósítása tartalmasabbá tette az iskola életét.  Az iskola eredményeit a tanulók tanulmányi versenyeken elért eredményei is mutatják, de a végzett nyolcadikosok továbbtanulása is dicséri a pedagógiai munkát.

A faluban nemcsak dolgoznak, hanem élnek is az iskola pedagógusai. Aktív részei a faluszépítő munkának, a vendégváró nyári rendezvénysorozatnak. Jó az iskola lakossági megítélése. A falu elfogadja az iskolát, „ide mindig bizalommal fordulhatnak” mondja az iskola igazgatónője.

A társadalmi kommunikáció

Az igazgatónő pályázatában a „vezetési stratégia” alatt szereplő egyik stratégiai cél az alábbi:

„Az iskolaigazgató – az iskolavezető legfontosabb- legnehezebb feladata, hogy a gyerekeken keresztül a családok, a település lakói képesek legyenek egymással kommunikálni, kapcsolatokat tartani. Ez nemcsak a településrészek között – szélességben, hanem minden irányban feladat."

A konfliktusos helyzet. A jelenlegi konfliktus, ahogyan az igazgatónő és az igazgató helyettes felvázolta.

1. Az iskola fizikai felépítése lényegében befejeződött és most itt az ideje annak, hogy a fejlesztési forrásokról az oktatási elképzelések ismeretében döntsön az önkormányzat. Ezt a polgármester asszony kifejezésre is juttatta. Van forrás, kérdés mire fordítsák. Az 1999-es költségvetést tervezi az önkormányzat, kérdés mit fejlesszen az iskola.

2. A pedagógusok a felső tagozatok teljes áthelyezését szeretnék (jelenleg 1.-től 6. osztályig vannak a régi faluban lakó tanulók a falusi „zöld” iskolában). Ettől kevesebb pedagógusi ingázást, ezért azt, hogy az osztályfőnökök mindig az osztályuk mellett lehetnek, hatékonyabb oktatásszervezési lehetőséget, s ennek okán hatékonyabb ismeretátadást szeretnének megvalósítani. Ekkor az Újtelepi iskolarészben ki kell alakítani két tantermet, s erre az önkormányzati költségvetésben terveznek pénzt.

3. A szülők a jelenlegi helyzet fenntartását akarják, mert szerintük az ötödikes, hatodikos gyerekeik „kicsik még” ahhoz, hogy a messzi iskolába járjanak, s így nem kell még átmenni a forgalmas 70-es úton (igaz van aluljáró, de azért mégiscsak biztosabb, ha itt vannak a gyerekek közelben). A gyerekek nagy érzelmi és fizikai biztonságban vannak itt a falusi iskolában. Néhány szülő megfogalmazta, hogy ha át kell menni, akkor még mindig jobb a Kápolnásnyéki iskolába járatni a gyerekeket, mert az közelebb van, s nem kell a forgalmas 70-es úton átmenni. Ha marad ez a helyzet, a „zöld” és az Újtelepi iskolarészben is ki kell alakítani a földrajz, fizika, biológia technika oktatásának feltételrendszerét. Az önkormányzati költségvetés tervezésekor ezt kell figyelembe venni.

A konfliktuskezelés keretei

Ki az a facilitátor és hol a helye?

A facilitátornak az a dolga, hogy segítse a konfliktusban álló feleket, abban hogy a felek racionális kommunikációja során megértsék egymás nézeteit, s ennek következtében a kölcsönös megértés kialakításával közösen alakítsák ki további nézeteiket, és ha lehetséges közösen döntsenek.

A facilitátor, a konfliktuskezelő metaszinten van a konfliktusban álló felekhez képest. A facilitátor helyzetének jobb megvilágításához felhasználhatjuk a nyelvi fokok elméletét melyet Carnap[1] és Tarski fejlesztett ki.

E szerint különbséget teszünk tárgynyelv és metanyelv között.

• Tárgynyelven a tárgyakról teszünk kijelentéseket, ez az 1 rendű nyelv, témánkban a konfliktusban, kommunikációban álló felek az 1 rendű nyelven kommunikálnak
• A tárgynyelvről tett kijelentések a 2. rendű a tárgynyelvhez képest metanyelven tehetők. A vitában álló felek javasolt konfliktuskezelői, vitabeli kereteit a facilitátor képviseli, neki nem az 1. nyelv tárgyaihoz, a felek érveihez, hanem nyelvükhöz van viszonya.

A felek egymás érveire reflektálnak vita közben, miközben a facilitátor a beszélgető felek nyelvére koncentrálva a felek nyelvéhez képest metanyelvre figyelve, a racionális demokratikus diskurzus feltételrendszerére figyel. És akkor avatkozik be, ha a racionális demokratikus diskurzus ezt igényli. Nem avatkozik azonban be a tárgynyelven, az 1 számú nyelven, az nem dolga hogy részt vegyen a vitában.

A facilitátori és a tanácsadói szerep gyakran nehezen választható szét, a tanácsadó tanácsaival beavatkozik az 1. nyelv szinten is, de talán egy perccel később már, csak a vitázó felek vitáját vezetve a 2-es metanyelvi szintre koncentrál. Néha az alábbi szerződést ajánlom az engem megbízó csoportnak:

---

Ám ez problémákat okozhat, mert nem lehet egyszerre tárgynyelvi szinten is és metanyelvi szinten is kommunikálni, mert ez ellentmondásokat, antinómiákat okoz.

Watzlawick[1] a következő példát hozza erre. „Egy kis faluban él egy borbély, aki minden olyan férfit borotvál, akik nem maguk borotválkoznak. Meg kell mármost állapítanunk, hogy a falu lakóinak ez a felosztása önmagukat borotválókra és önmagukat nem borotválókra egyrészt kimerítő felosztás, másrészt viszont egyenesen egy paradoxonhoz vezet bennünket, ha megpróbáljuk magát a borbélyt az egyik, vagy másik csoportba besorolni. És az egzakt dedukció bebizonyítja, hogy nem lehetséges ilyen borbély, nem érezzük magunkat mégsem meggyőzve és azt kérdezzük: miért nem?”

A facilitátor helye ezért a vita kereteinél van s nem a vitában, ha a vitába sodródik, a tárgyelvi szintre „süllyed” s elveszíti a kereteket kontrolláló pozícióját, elveszíti a facilitátor szerepét. A konfliktuskezelésről, a facilitátor dolgáról, e 2. szintű nyelven beszélhetünk. Mit mondhatunk a facilitátor dolgáról e 2. szintű nyelven?

Először is, itt egy társadalmi probléma-megoldási, döntési folyamattal állunk szemben, amelyben a közösséget érintő döntést egy problémamegoldó döntési folyamatként értelmezhetjük, ennek vázát a következőkben mutatom be.

 A facilitátor dolga, hogy segítse a társadalmi döntési folyamatot

 A társadalmi döntési folyamat*

1. A probléma észlelése

Esetünkben a problémát a pedagógusok észlelték, úgy, hogy a felsős tanárok, akik mindkét helyen tanítanak, sokszor átélték, hogy sehol sincsenek igazán, az osztályfőnökök nincsenek a gyerekeik mellett, amikor a másik iskolarészben tanítanak A vágyott állapot egy „normális iskola” lenne, amely egy épületben van. A szülők részéről a vitában felmerült a két iskola építésének lehetősége, de ezt a gyerekek várható létszáma nem tenné lehetővé, a támogatások nem tudnának eltartani két iskolát, két tantestületet. A pedagógusok legalább a „normális felső” vágyott modelljében gondolkodtak, amely modellben, ahol a felső van, ott ki lehet alakítani koncentráltan a felsőre inkább, mint az alsóra jellemző ismeretközlő oktatás személyi és tárgyi feltételeit, szemben a jelenlegi szétszórt állapottal.

2-3. A probléma megfogalmazása és az alternatív javaslatok megfogalmazása

A pedagógusok megfogalmazták a maguk problémájával párhuzamosan a maguk javaslatát, mely szerint a felső költözzön át az Újtelepi iskolába. A polgármester azt mondta az iskola igazgatójának, s a tantestületnek, hogy ezt a döntést csak akkor vállalja, ha azt a szülők elfogadják. Elkezdték megismerni a szülők véleményét, s kiderült a szülők nagy része a jelenlegi állapotot szeretné megtartani. Ezzel vált alternatívvá a helyzet.

 Megjegyzem, hogy sokszor ez még kevés a valódi alternatívává éréshez, mert amíg a polgárok nem fogalmazzák meg a nyilvánosság keretei között a maguk nézőpontját, addig ez elkenhető, s sok alternatíva elveszhet így magában a döntés-előkészítési folyamatban. Itt a döntés-előkészítésben tovább mentek, nyilvános fórumot szerveztek az alternatívák kimondásához, megvitatásához.

4. Alternatív megoldások következményeinek vizsgálata

Két vitán nagy faliívre felrajzoltuk, felírtuk az alternatív javaslatok mellett és ellen szóló addig megismert érveket.

A jelenlegi helyzet fennmaradása, az alsós „zöld iskolai”  iskolarészben 1-től 6 osztályig járnak a gyerekek, s a hetedik osztálytól mennek át az Újtelepi iskolába. Ki kell alakítani a földrajz, fizika, biológia, technika oktatás tárgyi feltételeit mindkét iskolarészben.	Hatodik osztálytól az Újtelepi iskolába járnak át a gyerekek. Az Újtelepi iskolarészben ki kell alakítani két tantermet.
Előnyök Otthonos gyermekközpontú épületben és tantestületben, érzelmi biztonságban fejlődnek még két évig a gyerekek A szülők nagyobb biztonságban tudják itt a gyerekeket, mert közel van, és nem kell a forgalmas 70-es úton átjárni. Az alsós pedagógusok és az igazgató jobban rálát a gyerekeire. (gyerekei a már hatodikos nebulók is), jobban a szemünk előtt vannak, mondják a „zöld iskolai” pedagógusok. Később kell elválni a kedvenc tanítványaiktól Az érzelmi biztonság, a „szív pedagógiája”-ként fogalmaztuk meg, fontos pedagógiai hajtóerő, egészségesebbek, erősebbek az ilyen miliőben növekvő gyerekek. Emberi sűrűség (a zsúfoltság pozitívan megfogalmazva) Sok szülő megfogalmazta, ha átviszik a felsősöket az Újtelepi iskolába, elviszi más iskolába a gyermekét.	Előnyök Könnyebb lenne órarendet készíteni, az utazási időt nem kell kalkulálni Megszűnik a pedagógusok ingázása. Az osztályfőnök mindig az osztálya közelében lehet. A felsősök hamarabb érnek be a nagyok közé, a többi velük egykorú Újtelepi diák közé. A kortárscsoport igénye pedig nagyobb felsőben, a felsősök már több kapcsolatot keresnének és találnának osztályukon kívül is. Az Újtelepi felsősökkel, együtt már szakköröket, nívócsoportokat is ki lehetne alakítani. Megszűnne a zsúfoltság. Egy helyen szétaprózódás nélkül kialakíthatók a szaktantárgyi oktatás tárgyi feltételei, s ezért a kevésből gazdagabb felszereltséget is ki lehet alakítani. A szív pedagógiájának, amelynek alsóban kiemelt szerepe van (a szülők közbeszóltak: „a felsőben is”), reális alternatívája lesz a nyolcadikhoz közeledve a „tudás, az ismeretátadás pedagógiája” mert a további tanuláshoz kellenek az ismeretek
Hátrányok A felsőben két helyen tanítók miatt nehéz órarendet készíteni, túl sok kompromisszumot kell kötni az órarend készítésekor, az utazási időt is be kell kalkulálni. Sok ingázás a pedagógusoknak. Az osztályfőnök nincs mindig az osztálya közelében. A felsősök később érnek be a nagyok közé, a többi velük egykorú Újtelepi diák közé. A kortárscsoport igénye pedig nagyobb felsőben, a felsősök már több kapcsolatot keresnének osztályukon kívül is. Az Újtelepi felsősökkel, együtt már szakköröket, nívócsoportokat is ki lehetne alakítani, így ezt nem lehet könnyen megcsinálni. Zsúfoltság. Két helyen szétaprózva kell kialakítani a szaktantárgyi oktatás tárgyi feltételeit, drágább, s ezért a kevésből szegényesebb felszereltséget lehet kialakítani.	Hátrányok Hamarabb elmennek az otthonos gyermekközpontú épületből és tantestülettől, a gyerekek A szülők kisebb biztonságban tudják itt a gyerekeket, mert messze van, és át kell a gyerekeknek menni forgalmas 70-es úton. Az alsós pedagógusok és az igazgató kevésbé lát rá a gyerekeire. (gyerekei a már hatodikos nebulók is), jobban a szemünk előtt vannak, itt mondják a „régi falusi, zöld” iskolában tanító pedagógusok. Hamarabb kell elválni a kedvenc tanítványaiktól Az érzelmi biztonság a „szív pedagógiája” fontos pedagógiai hajtóerő, egészségesebbek, erősebbek az ilyen miliőben növekvő gyerekek a szülők félelme szerint ez megszűnik, ha átmennek Sok szülő megfogalmazta, ha átviszik a felsősöket az Újtelepi iskolába, elviszi más iskolába a gyermekét

Látszik hogy az alternatívák egymás ellentétei, ahogyan ez a vitában megfogalmazódott.

5. Értékelési szempontok meghatározása

Spontán módon, nem tudatosan alakult ki az iskolavezetésben, és a tanárokban az értékelési szempont. Azt mondták: elmondják a pedagógiai fejlesztéssel kapcsolatos érveiket, a felső költözése mellett, igyekszenek meggyőzni a szülőket, de ha a szülők nem fogadják el, hanem a jelenlegi állapotot akarják, akkor az lesz.

Az értékelési szempontnál az „az lesz, amit a szülők el tudnak fogadni” vált a tanárokban is dominánssá és az „iskola, mint a polgároknak szolgáltató intézmény” szerint fogalmazták meg a maguk pozícióját.

Elmondani az érveiket és elfogadni a „megrendelő” kívánságát. Megtehették ezt azért is, mert a tanárok is érzik azokat az értékeket, amit a szülők nagyra tartanak a jelenlegi felállásban, és a jelenlegi keretek között is tudnak fejleszteni, bár nehezebb körülmények között.

6.      Alternatívák rangsorolása

A rangsorolás a szülői vélemények megoszlása alapján történt, domináns volt a jelenlegi állapot fenntartása mellett érvelő szülői, vélemény és be kellett kalkulálni azok véleményét is, akik a falusi beszélgetésekben elmondták, hogy elviszik a gyereküket az iskolából, ha átviszik a felsőt Újtelepre.

7.      Kielégítő a megoldás? – kérdésre adott válasz

A végső döntés még hátra van, az látszik valószínűnek, hogy a szülői véleményt elfogadják a tanárok is és marad a jelenlegi helyzet.

A vitában több szülői felajánlás is született, mely szerint a pedagógusok utaztatását akár szülői segítséggel is meg fogják könnyíteni (például vesznek egy Trabantot, vagy kis Polskit az iskolának, hogy azzal ingázzanak a tanárok), jelenleg a szülői munkaközösség várja az iskola kérését.

Társadalmi részvétel a döntéshozatalban[1]

A facilitátori szerep mögött a társadalmi részvételről szóló felfogások állnak. Mit mondhatunk a társadalmi részvételről, amelynek elvei fontos alapok a facilitátori tevékenység, munka létrejöttében. Tézisek:

Nincs olyan fél, aki (egyedül, kizárólagosan) igazolni tudná erkölcsi elveit, ezért minden félnek racionális dialógusba kell bocsátkozni arról, hogy milyen elvek és etikák érvényesek mindannyiunkra nézve. A történetben szereplő konfliktusban a vita elején mindegyik fél meg volt győződve teljesen a maga igazáról. Akik részt vettek magán a vitán azoknak módjuk volt elbizonytalanodni saját nézeteik felől és ezt az, aki ott volt és átélte, az értette, hogy ez az elbizonytalanodás azt jelezte, elkezdték érteni és elfogadni egymás érveit. Ami először pedagógus kontra szülők vita volt az a vita végére a gyerekek és szülők és pedagógusok kétféle fejlődési irányává, alternatívává változott, melyek mindegyikének voltak előnyei és hátrányai.

1. A racionális dialógus kinyilvánított elvekre épül. Az etika így az érvektől fog függeni és az, hogy mi a „jó” (azaz mik a közösen elfogadott értékek), azt magában a vitában dől el. A vita etikájáról nem folyt diskurzus, de értékek megfogalmazódtak, illetve a diskurzus során érthetővé vált kétféle össze nem mérhető érték, a gyerekek érzelmi és fizikai biztonsága a szülők által megfogalmazottan és a gyerekek kimeneti tudása a nyolcadik után, amelyet a pedagógusok által megfogalmazott alternatíva tartalmazott jobban.

2. Az etikus döntés az, amelyet minden érintett fél racionálisan el tud fogadni. A vita végére (melyben a szülői akaratot fogadta el az iskola vezetése) az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szülők által kívánt biztonság értéke mellé ebben a helyzetben kell érvényesíteni azokat az értékeket, melyek a gyerekek hatékonyabb oktatásában rejlenek.

Nem mindenki gondolja hogy a társadalmi részvétel hasznos. A társadalmi részvétel mellett és ellene is felsorakoztathatók érvek, íme.

Érvek a közvetlen társadalmi részvétel [2]mellett

• Etikai: A döntési folyamat maga, és eredménye legitimebb
• Politikai: A civil társadalom és a felelős állampolgári magatartás kialakulását segíti
• Technikai: A konfliktusok kezelése könnyebb, hosszabb távon hatékonyabb

Érvek a közvetlen társadalmi részvétel ellen

• Etikai: Nem biztosítható minden érintett részvétele, főleg a hangosak és erősek fogják a döntéseket befolyásolni
• Politikai: Aláássa a reprezentatív demokrácia intézményeinek hitelét
• Technikai: Konfliktusokhoz, patthelyzet kialakulásához vezethet, idő-és pénzigényes, rövidtávon nem hatékony

A társadalmi részvétel eszméjében fontos elem a polgárok racionális diskurzusa.

 

Mi tekinthető racionális érvnek? 

Ebben Jürgen Habermas „Kommunikatív racionalitás”[3] elméletét használom, mely szerint a kölcsönös megértésre törekvő felek érveléseik során három fajta kijelentéssel és ezeknek megfelelő érvényességi igényekkel léphetnek fel. Érvényesnek fogadunk el egy állítást, vagy kommunikációs aktust, ha

• igaznak,
• hitelesnek,
• helyesnek tartjuk

“… a társadalmi cselekvés eszményített vagy tiszta "esetei” segítségével … leírhatók és racionalitásfokuk alapján megítélhetők a szociális interakciók. … abból indulok ki, milyen szempontok alapján lehet kétségbe vonni egy kölcsönös megértésre irányuló beszédaktust. Egy beszélő megnyilatkozásával kapcsolatos racionálisan motivált igen/nem állásfoglalások különböző lehetőségei vezérfonalául szolgálnak a nézetegyeztetés révén összehangolt cselekvések elemzésének. Egy beszédaktus alapvetően három szempontból vonható kétségbe, azaz utasítható vissza “érvénytelenként”.

1. Az igazság szempontjából, melyet a beszélő megnyilatkozásával igényel egy állítása (illetve egy állítása létező tartalmának feltételezése) számára,
2. a hitelesség szempontjából, melyet a beszélő szándéka kinyilvánításával kapcsolatban igényel, végül
3. a helyesség szempontjából, melyet a beszélő egy adott normatív kontextusra hivatkozva (illetve közvetve magával a kontextussal kapcsolatban) igényel.

A kommunikatív cselekvések alapvetően e három szempont egyike alapján vonhatók kétségbe, azaz utasíthatók vissza tévesként, hiteltelenként vagy helytelenként. …

Az itt bemutatott beszédaktusokhoz köthetők a beszélők által elfoglalt alapbeállítódások

• objektiváló beállítottság, melynek során egy semleges megfigyelő viszonyul valamihez, ami az objektív világban megy végbe
• expresszív beállítódás, melynek során egy önmagát ábrázoló szubjektum közönség előtt feltár valamit saját bensőjéből, melyhez privilegizáltan fér hozzá.
• A normakonform beállítódásban egy szociális világhoz tartozó személy eleget tesz vonatkoztatási csoportja általánosított viselkedési elvárásainak

E három alapvető koncepciónak mindig megfelel a “világ” egy bizonyos koncepciója. A tények, a szubjektum és a normatív világ.” A facilitátori munkában arra figyelek, hogy a diskurzusban bármelyik beszédaktusra jellemző tartalom megjelenhet és megjelenhessen, s ezek a maguk érvényességi igényeik szerint legyenek vitathatók. Ne vitassunk objektív külső tárgyilagos mércével énközlést, akkor tartsunk helyesnek egy normát, ha megegyeztünk benne, akkor tartsunk igaznak egy állítást, ha igazságfeltételeit vizsgáltuk stb.

• A tényekről szóló állításokat azok igazságkritériumaival vitassuk,
• A szabályokról folytatott diskurzusban a szabályok közös vitatásával és elfogadtatásával segítsük elő a normák kialakítását
• A diskurzusban részt vevő személyek belső szubjektív állításainak mércéje csakis a személyek hitelessége lehet, ehhez nem viszonyulhatunk objektíven nem vizsgálhatjuk tényként, nem folytathatunk róla értékelő vitát, csak annyit tehetünk, hogy kinyilvánítjuk, elhisszük-e amit a belső világáról mondott az illető.

A társadalmi részvételnek különböző fokai lehetnek

1. Az érintettek tájékoztatása
2. Az érintettek véleményének kikérése
3. Az érintettektől javaslatok kérése
4. Közös döntéshozatal

A leírt eset szinte a közös döntésig ment el, bár a döntés joga az iskola vezetését, s a fenntartó önkormányzatot illeti, de ez esetben az a valószínű, hogy a szülői akarat szerinti döntést hozza meg az önkormányzat.

A társadalmi részvételnek többféle módja lehetséges

Módszerek az érintettek tájékoztatására

• Levélben elküldött írásos anyagok (pl. ismertetők, hírlevelek, plakátok, szórólapok), média közlemények, sajtótájékoztatók, előadások, lakossági fórumok, nyílt napok, tájékoztató irodák, kiállítások, interneten keresztül történő tájékoztatás

Esetünkben a szülői fórum, iskolai nyílt nap módszerével éltek az iskola vezetői.

Módszerek az érintettek véleményének megismerésére

• Fókuszcsoportok. Kérdőíves felmérések. Személyes, telefonos interjúk. Médiumokhoz érkezett levelek és telefonhívások rögzítése, interneten keresztül történő adatgyűjtés.
• Munkaértekezletek. Közmeghallgatások. Társadalmi bizottságok működtetése. Forró drót, döntési konferencia. Interneten szervezett viták

A kétoldalú kommunikáció módszerei

Itt a szülők közvetlen részvételével, és külső segítséggel, kiscsoportos munkával előkészített csoportmunkával dolgoztunk az első fórum első részében, majd ezután a kiscsoportok képviselői elmondták a csoportok véleményét. A kiscsoportos munkát hatékonyabbnak tartom, ha a résztvevők sokféle véleményét kell megismerni, mert a kis csoportban végzett kommunikációban mindannyian ismerősek vagyunk, s könnyebben elmondjuk a véleményünket. Kiscsoportban jobban a felelős énünknél, véleményünknél vagyunk, s kiscsoportban kevesebb zavaró csoportdinamikai elemmel kell számolni. Először meglepődtek a szülők és a rendező pedagógusok a kiscsoportos felállástól, aztán egy percnyi zavart csend után elindult a kiscsoportokban a munka, elindult a duruzsolás, ahogy az asztaltársaságok megbeszélték, s összegyűjtötték a véleményeket. A duruzsolás, zümmögés miatt nevezik ezt a módszert „méhkas” módszernek.

 

Konfliktusforrások

Sokszor fontos lehet annak figyelembevétele, hogy milyen típusú konfliktussal van dolgunk. A konfliktusoknak melyek lehetnek a forrásai. Az alábbiakban megkísérlem a bemutatott esetben elemezni a lehetséges konfliktusforrásokat.

 

1. Információ konfliktusok

• Információhiány, félreinformáltság, az információk eltérő értelmezése, bizalom hiánya az egyes információkban, különböző nézőpontok a lényeges információkat illetően, az információk eltérő felhasználása az ítéletalkotásban
• A vitában egyszer volt észlelhető egy ilyen vonulat. A szülők nem ismerték eléggé az alternatív helyszínt, nem ismerték az ottani biztonsági feltételeket. Ezen a tantestület úgy próbált segíteni, hogy sok iskolai rendezvényt oda szerveztek, hogy a szülők és a gyerekek ismerkedjenek a helyszínnel.
• A vita során egy-egy szülő megfogalmazta abbéli gyanúját, hogy a költöztetéssel az önkormányzat spórolni akar, talán nincsen az iskola fejlesztésére pénze, és ezért talán leépítésen gondolkodik. Ezt a jelen lévő polgármester tisztázni tudta, mely szerint éppen hogy van fejlesztésre pénz, s az a kérdés melyik alternatívára költsék, ezért a vita.
• Felmerült a szülők részéről a két iskola fenntartása, s egy szülő azt fogalmazta meg, hogy nem lehet pénzkérdés az iskola, ha kell kettő, akkor kettő. Ez a szülő, mint kiderült nem ismerte a demográfiai adatokat, mely szerint nincs annyi gyerek, amelyért érdemes lenne két iskolát fenntartani.

2. A viszonyrendszer konfliktusai

• Erős negatív érzelmek, félreértések, sztereotípiák, ismétlődő negatív magatartás, rossz hatásfokú kommunikáció

Nem tudok a példában ilyen konfliktusról. Azonban arra mindig készülök, hogy előfordulhat, ha valakiben elindul a politikus ellenséget látó és kiáltó indulat, akkor nehéz már racionálisan kommunikálni. Az ilyen helyzetek szinte mindig nagycsoportos helyzetekben keletkeznek, s régi rossz mintákra utalnak, melyben fenn a pulpituson ültek a döntést hozók, s ellenük kellett kiabálni. Ezért ha tehetem, kiscsoportos ülésrendben rendeztetem be a termet, hogy a kérdések felemlítése után először kiscsoportos kommunikációs helyzet alakuljon ki. Mert a kiscsoportban még nem tűnik el a kommunikáció egyéni felelőssége, nagycsoportban már nehezebb a racionális felelős mérlegelés légkörét fenntartani. Itt is ezt tettük. Felmutattuk az alternatívákat s a kis asztaltársaságokat megkértük, hogy minél több véleményt gyűjtsenek össze, amelyet majd egy képviselőjük ismertet a többiek számára.A vita során egyszer indult a beszélgetés ilyen irányba, amikor az egyik gyanakvó szülő az önkormányzati költségvetésről az oktatásra szánt kevés pénzről indított volna egy élesedő ellenségesedő hangnemű vitát a polgármesterrel szemben, ezt a vitát leállítottam, mondván ez egy másik vita, ez a vita arról szól, van pénz, és mire költsük.

 

3. Strukturális konfliktusok

Eltérő helyzetek, eltérő szerepek felelősség, földrajzi helyzet eltérései, egyenlőtlen hatalom, hatáskör, a javak egyenlőtlen birtoklása.

A példában a szereplők eltérő helyzete szerint más lehet a vágyott jövőkép.

A szülők

• A gyermeküket a falusi iskolába járató szülők a biztonságigényüket fogalmazták meg ezek a szülők főleg alsós gyerekek szülei voltak, a gyerek féltése közeli élmény számukra. Megértették viszont, hogy a későbbi továbbtanulás szempontjából a tanárok hatékonyabb ismeretközlő munkája is fontos lehet.
• Volt olyan Kápolnásnyéki szülő, aki a Kápolnyásnyéki iskolából hozta át a három gyerekét az itteni pedagógia miatt. Aki többet utazik, s gyerekei többet utaznak, de az itteni légkör miatt úgy vélte megéri neki.
• A jelen volt és nem volt jelen egy kicsit megkülönbözteti a szülőket. A jelen volt szülők kénytelek voltak azzal a fenyegetéssel számolni, hogy vannak bizalmatlan szülők, akik az „úgyis az lesz, amit ők – az önkormányzat - akarnak” módján nem vettek részt a döntési folyamatban de elvinnék gyereküket, ha változna a helyzet.

A pedagógusok ingázó felsős tanárok

• Nekik az ingázás megszüntetés érdekükben áll, és ők azok, akik ha osztályfőnökök a távollét miatt nehezebben látják el feladataikat

Alsós „zöld iskolai” tanárok

• Nekik a zsúfoltság csökkenése érdekükben állna, de a gyerekeik szeretete miatt annak is örülnek, ha a gyerekek tovább maradnak. Ha a fejlesztési pénz az Újtelepi iskolába két tanterem építésére megy, kevesebb jut a „zöld” iskolarészbe az oktatás fejlesztésére.

Igazgató

• Ő önkormányzati képviselő is egyben, velencei, a faluban él, érzi a szülői szándékokat is. A vitában nyitva maradt mindkét alternatíva irányában, érzi az alsósok szíve szerint a gyerekek itt tartása értékét, és mint pedagógus érti a felsős tanárok költöztetési szándékaiban rejlő racionalitást. Neki az a jó, ami a közösségnek jó, neki az a jó, ha a szülő tanár vita nem terheli nagyon meg az intézményt.

Diákok

• Az igazgatónő készített egy felmérést a diákok körében arról, hogy mi a véleményük az alternatívákról. Az Újtelepi iskolarészbe járó felsős diákok jól érzik magukat ott. Nekik személyes tapasztalataik vannak az Újtelepi iskolarészből. Nem bánják, hogy nincsenek annyira szem előtt, mint ahogy bánják ezt osztályfőnökeik. A „zöld” iskolarészbe járó gyerekek véleménye megosztott volt, nekik nincs személyes tapasztalatuk, valószínű hat rájuk szüleik és diáktársaik véleménye.

Polgármester, önkormányzat

• Helyzete hasonló az igazgatóéhoz, azzal a különbséggel, hogy örökölte az előtörténetből az iskola kálváriájának emlékét. Az iskolai konfliktus demokratikus kezelésében érdekelt, neki az a jó, ami a szülőknek jó, s érzékeli a párbeszéd alakulásában rejlő erősödő demokratikus értékek hasznát. Az önkormányzat döntését készíti elő, s él a társadalmi részvétel összes lehetséges előnyével. Él az etikai, politikai, technikai előnyökkel. A döntési folyamat maga, eredménye és ezzel az önkormányzat maga is legitimebbé válik, s a döntést könnyebb lesz végrehajtani, hiszen az érintettek véleménye benne van. A konfliktusok kezelése is könnyebb így és hosszabb távon hatékonyabb. Mindezzel a civil társadalom és a felelős állampolgári magatartás kialakulását segíti.

4. Értékkonfliktusok

Eltérő értékrendek (jó, rossz, igazságosság, stb.), eltérő világnézetek

• Az érzelmi biztonság a „szív pedagógiája” fontos pedagógiai hajtóerő, egészségesebbek, erősebbek az ilyen miliőben növekvő gyerekek. Ez volt az egyik megjelenő érték, amely miután elgondolkodtak ezen a pedagógusok, elbizonytalanodtak, s ez annak a jele, hogy megértették a másik, szülői oldal érveit, sőt pedagógiáját.
• A szív pedagógiájának, amelynek alsóban kiemelt szerepe van (a szülők megfogalmazásában, a felsőben is), reális alternatívája lesz a nyolcadikhoz közeledve a „tudás, az ismertátadás pedagógiája” mert a további tanuláshoz kellenek az ismeretek. A pedagógusok által képviselt hatékonyabb oktatás, hatékonyabb ismeretátadás koncepcióját megismerve sok szülő elbizonytalanodott, mert észrevette hogy ebben az alternatívában is a gyereke érdeke van megfogalmazva.
• És így lett igazi a döntési helyzet, így lett minden jelen lévő számára világos a két alternatíva, mely mindegyik értéket, a másikkal szemben alternatív értéket képviselt. S a döntés után mindegyiket igyekeznek megvalósítani.

5. Érdekkonfliktusok (zérus összegű játék)

• Összeegyeztethetetlen szükségletek, versengés a szűkös erőforrásokért

Ilyen jellegű konfliktust esetleg a háttérben, abban tudnék felfedezni, hogy ha a szülők elviszik az iskolából a gyerekeket, akkor az iskola egy tanulóra eső költségei növekednek, s ahova viszik, abban az iskolában pedig csökkennek. Rövidtávon, egy bizonyos mértékig ezért az iskolák érdekeltek (szigorúan költséghatékonysági szempontból) abban, hogy magukhoz vonzzák a gyerekeket.

 

A közösség növekvő ereje

A példában az alternatívák ugyan egymással szemben fogalmazódtak meg de ez egy tipikusan pozitív összegű játék volt. A közösség erősebben jött ki ebből a konfliktusból, mint ahogyan belement. A szülők nyilvánosan is megfogalmazták a jelenlegi tantestület melletti elköteleződéseiket, a tanárok megérezték a szülők megbecsülését, a szülők tanultak a tanároktól. A tanárok megfogalmazásában, lehet ezekkel a szülőkkel kommunikálni, a szülőkről ezt mondhatjuk az igazgató élményei alapján: „Mindenki, aki jelen volt, azóta mosolyog, aki itt volt közelebb került, nyitottabb lett.” – mondja az igazgató.

S ez miatt választottam ezt az esetet példának, mert ez olyan, amire azt lehet mondani: olyan, mint a mesében, olyan, mint ami nincs is, vagy csak kivételesen lehet, ez csak egy mese.

Mese a demokráciáról.

 

Veszprém 2000. január 20. 

A program támogatói